Az előkészítés tervezés folyamata

Sajnos figyelemmel kell lenni arra, hogy fedeles nem mindenhol helyezhető el. Ez függ a helyi építési szabályzat előírásaitól, a rendelkezésre álló terület építési övezeti besorolásától, nem utolsó sorban a rendelkezésre álló terület nagyságától ( mezőgazdasági területen, - ha egyébként megengedett a fedeles létesítése- a beépíthető alapterület összesen legfeljebb 3 %! ( 900 m2-es lovarda területigénye min.: 30.000 m2 azaz 3 hektár!) Igazából a jelenlegi szabályozások mellett lovardát nem is lehetne létesíteni .. lévén, hogy a ló az előírások szerint azonos a tehénnel., és mezőgazdasági célú területen sportlétesítményt nem lehet elhelyezni, istállót, karámot, legelőt pedig általában belterületen nem.  Továbbá arrafelé  ritka a hektárban mért építési telek, a helyi szabályozások legtöbbször a nagytestű haszonállat-tartást ( ló = tehén, bár az is ugrik egyhuszat) korlátozzák. Hogy mégis létesülhetnek lovardák, az a helyi önkormányzatok jóindulatán, belátásán múlik, illetve a helyi szabályozást kell esetenként módosítani, vagy a rendezési terveket, ami drága és időigényes eljárás..
A hatósági engedélyezési eljárás többek között magában foglalja az építési, környezetvédelmi hatósági, földhivatali eljárást, (mezőgazdasági területen művelési ágból való kivonás), gazdálkodó egység esetén telephely engedélyezési eljárást, mostmásnemjuteszembe. De mindezen bonyodalmak ne szegjék kedvünket! Költekezzünk tovább!! Elsősorban tervezőnket jól fizessük meg! Sajnos abba bele kell nyugodni, hogy minden, ami a ló szóval kezdődik, az elég sajátságos, bonyodalmas, és igen sokba kerül. Ezzel szemben arra is joggal számíthatunk, hogy a gondos szaktervezés a gazdaságosság, az optimum szintjén tartja a beruházást. A lambrin helyett lehetne kerítést is építeni, sóskúton pl az van … a kerítés szerepe a fedelesben  az, hogy lovat, lovast távol tartsa az épület egyéb szerkezeteitől, hiszen az azzal való ütközés nagyon veszélyes lóra, emberre nézve egyaránt… tehát a kerítés nem lehet pusztán jelzés értékű, igenis, a lónak még álmában se jusson eszébe, hogy azt esetleg átugorja…itt nem tud a mezőnek rohanni.. csak a falnak…ugyanakkor ha csak a lovas perdül ki a ló hátáról a kerítés közelében, előfordulhat, hogy vagy felette, vagy alatta esik, elég helynek kell lenni az épületszerkezetektől. Kerítés (korlát):lehetőleg gömbfából készüljön.
Pálya szerkezete A taposóréteg: szerintem legyen jóféle homok, ha elég finomszemcsés, és ún. tapadós, akkor önmagában a legjobb, ha nagyobb szemcsés, és amolyan építési homok ( ezeknek a szemcsemegoszlási ábrája egy elnyújtot görbét mutat, szemben a jó homok meredek lefutásával) akkor indokolt stabilitást segítő adalékanyagokkal keverni.
A legjobb adalékanyag a gumipehely, ( nem a gumiőrlemény!) azonkívül rövid gyapjúszál, gyapjúapríték, (ez jó víztartó is egyben ), vagy poliuretán alapanyagú hab-apríték. De a faanyagú, a bizonytalan tulajdonságú egyéb textil, és hőszigetelő anyag, valamint műanyag aprítékokat kerülni kell. – mire kiderül róluk, hogy nem alkalmasak, addigra az egész mindenséget cserélni kell. Rengeteg helyen használnak gyaluforgácsot, fűrészporszerű valamit, ami egyrészt  nemsokára büdös lesz, mint a fene, azonkívül ha már eleve nem fűrészpor volt, akkor hamar az lesz belőle, ezzel meg csak habosítani lehet a homokot, másra nem jó. Azt hiszem, azért használják, mert nagyon olcsó, legtöbbször ingyen van, és olyanforma, mintha jó lenne…meg a szomszéd is használja…és mivel jó víztartó, azt az illúziót kelti, mintha a pálya állandóan locsolva, karbantartva lenne, pedig inkább el kéne tüzelni az ilyesmit vagy alomnak
A lehető legveszélyesebb, amikor a felső néhány cm-es réteg puha, az alatta levő pedig tömör, kemény… a szűk fordulók miatt nagyon nagy az elcsúszás veszélye, és vele az ínsérülés valószínűsége. Viszont az is igaz, hogy mennél vastagabb a taposó réteg,  annál nagyobbak lesznek benne a gödrök.is,.annál könnyebben fellazul..
A taposóréteg alatt kell egy elválasztó réteg, a legjobb, ha ez erre a célra készült, víztartó- vízáteresztő kialakítású kistáblás elemekből álló, nagy teherbírású termék. Sajnos nem olcsó, de a legjobb. Más elválaszttó réteg lehet akár a bitumennel lefröcskölt apró szemű (2-5 mm) őrleményréteg.
Közvetlenül a taposóréteg alatt nem szabad geotextilt lefektetni, mert ha a patkó beleakad, a nagy összefüggő leplet képtelenség elszakítani, biztos a törés
A lefagyás meggátlására lehet sózni, de akkor használat után kötelező lábat mosni (mármint a paciét). Önmagában a konyhasó nem ártalmas, de a sóval kezelt bór érzékenyebb, sérülékenyebb
Vannak viasz, vazelin alapú professzionális készítmények, ezeket szét kell permetezni, ebben az esetben a vizes locsolás elmaradhat, és nyáron sem lesz a pálya poros.
Pálya karbantartásra traktorra szerelhető célgépek vannak forgalomban, ezt nem lehet helyettesíteni a mezőgazdasági boronával, az csak a felszíni néhány cm-es réteget kaparja fel porképzés gyanánt, az alsóbb rétegek folyamatosan betömörödnek, megkeményednek.
A fedelesbe nagy gépeknek is be kell tudni jutni (traktor, földgépek, szállítóeszközök) így a kapu mérete legalább 2.60x3m, legalkalmasabb a függesztett, kétszárnyú tolókapu kialakítás.
A lambrinon is kell kaput (ez is kétszárnyú -lambrin magasságú- tolókapu) készíteni, ennél arra kell ügyelni, hogy a kapu alsó éle a lambrin belső síkja fölé essen, a beakadást elkerülendő.
A természetes megvilágításon túl az egyenletes, jó mesterséges megvilágítást tervezni kell, az enegiatakarékos világítótestek fénye ritkán tiszta fehér, de ha a tervezőnk jól keveri a különböző színűeket, akkor kielégítő eredményt kapunk.