Ablakok az istállón, tető és más dolgok...

Az istállón lévő ablakok többsége nem arra való, hogy a ló azon nézelődjön kifelé a nagy fejéből. Feladatuk a bevilágítás és a jó, biztonságos, szabályozható szellőztethetőség biztosítása.  
Azok az ablakok, amik teljes kinyithatóságukkal a szabadságérzet kevéske illúzióját adják, általában angolboxokon, vagy kifutóra nyíló ajtókba szerkesztettek, ritkábban ténylegesen csak ablakok, természetszerűleg szabályozhatatlan szellőzést adnak, teljesen szembeszökő fényözönnel.

         


A Kovácsy-Monostori nagykönyv kifejezetten bíztatja az asszonynépet, hogy téli elfoglaltságként árnyékoló függönyöket varrjanak a lovak szemét kímélendő…
A szokásos istállóablak boxonkénti javasolható mérete: fekvő, 70x100 cm.,1,70-1.80 m magasságtól. Feltétlenül befelé bukó legyen, így a légáramlás csak az ablak tetején, jó magasan és mind csekélyebb mértékben az oldalán alakul ki, a nyitás mértékével a szellőző levegő intenzitása is szabályozható. Sokféle furfangos megoldást találtak ki az ablakok mozgatására, és az oldallég megrendszabályozására.  
Szélső eset, ha csak egy nyílás van, „üvegezés” nélkül, ott az ablakkönyöklőnél szinte beesik a fagyos hideg lég, rá a ló fejére. Szemére, orrára, egyéb légútjaihoz, ezek nyálkahártyás szervek, ilyesmire érzékenyek.( ez történik akkor is, ha az ablak kifelé bukó, vagy képtelen módon felső zsanéron nyitható)
Van még ennél rosszab is: amikor csak egy fakeret van, és azt nejlonnal rajzszögezik be, és ha a rajzszög kilazult, a sarkon felleben a fátyol és ezen a kis résen fütyöl be a jeges szél…nem kitaláltam, dús jövedelmű helyen volt ilyen…( igaz, patkány is, miegymás is szaladgált arra bőséggel, és pangott ez-az, kétméteres belmagasság mellett…)

Az ablakok kerete és az üvegezése igazi „hőhíd”. A páradús levegő a hideg, a legtöbbször vasanyagú kereten lecsapódik aztán csordogál tovább, amerre szabad utat vél, aztán le a falon, azt áztatja, vagy megfagy és olvadáskor áztat.( ezért bőséggel tüzihorganyzott  a legtöbb istállóablak, az jobban bírja a vizet. vagy olajfestékkel mázolt, míniumos alapozással) akkor már lássuk el az ablakot kis vízgyűjtő csatornácskával, és ha szerencsénk van onnan el is párolog)

Csökkenthető az ártalom, ha az ablakkeret és a tok fából (és elég vaskos), vagy neadjisten műanyagból készül, az ”üvegezés” pedig pl. cellás polikarbonát lemez. Ilyenkor még az üvegezést védő rácsozás is elhagyható. 
(Itt jegyzem meg, hogy korrózió nem csak akkor indul el, ha a klíma azt lehetővé teszi, hanem jelentkezhet az ún. kontakt korrózió is, amikor kétféle egymástól vegytanilag messzebb álló fém találkozik.. mondjuk acél rézzel…és a szabad elektronáramlás megadatik.)

Patamosónak ne csináljunk ablakot, viszont valahogy szellőztetni kell, bár télen azért kevesebb gőz keletkezik, hiszen a gőzfejlesztés tényleg csak a patamosásból fakad…Mindenképpen hasznos, ha a patamosó falai (az ún. üzemi víz elleni szigetelésen túlmenően), és plafonja párazáróan van kialakítva, pl. teljes felületen ragasztott kőagyag- vagy műgránit lapokkal. A csempézést azért nem ajánlom, mert a mázas rész üvegszilánkszerűen képes szétpattogni lerúgás esetén. Lehet, és nagyon szépen meg lehet oldani a falburkolatot megfelelően kezelt fával is, ilyenkor a fa és a fal párazáró rétege közé jutó párát kell biztonságosan elvezetni.
 
Hogy a párazáró rétegen ne csapódjon le a pára, ezt, a külső tér felé eső falszakaszt ( és még vagy egy métert túlnyúló részét) komolyabb külső oldali hőszigeteléssel célszerű ellátni. ( ez nem csak a faburkolat esetében kívánatos!)
Visszatérve a patamosó szellőztetésére, leghatékonyabb egy szabadba vezetett hőszigetelt kürtő, aminek víztűrő a belső felülete. Ennek a kürtőnek az aljára érdemes egy szabályozó zsalut, és akár egy ventilátort szerelni, a szabályozhatóság érdekében, valamint egy, az esetleg visszahulló, a kürtő falán lecsapódott párát felfogó tálszerűséget. (hogy ne a nyakunkba essen a lé). 

És ha már a tetőn keresztülvezetett kürtőről szó esett, nézzünk a tetőnk, tetőszerkezeteink  után.
Maga a tetőszerkezeti konstrukció és annak méretezése anyagától függetlenül alapvetően mérnöki feladat. Ne kicsinyeljük le a pontos mérnöki méretezés jelentőségét ráhagyatkozva az ácsok, vagy egyéb építőszakmunkások bevett szokás szerinti, becslésen alapuló megoldásaira. A becslés lényege, hogy sohasem adja a pontosan szükséges vagy elégséges eredményt. Ha alábecsülnek, leszakad, ha túlbecsülnek: pazarolnak. A gyakorlati szakember mindig túlbecsül, hiszen a számítások elvégzése, vagy a számítási ismeretek hiányában fokozott biztonságra törekszik. A fokozott biztonságot persze jó értelembe véve, és ha nem az építtető pénztárcájának kiürítése cél. A mérnöki számítások esetében a figyelembe veendő teher-alapértékek már eleve komoly biztonsági tényezőket tartalmaznak. Az anyagok esetében azok terhelhetőségi határértékei is a rugalmasság alsó határán mozognak. (a tönkremenetel a rugalmassági határértékek kb. másfélszeres, kétszeres túlterheltségénél következhetnek csak be) A pontos méretezés még azt is biztosítja a kellő biztonságon túl, hogy a terhelések következtében fellépő alakváltozások (pl. szemmel látható lehajlások, elgörbülések) az ember veszélyérzetének a szintjét se haladják meg. Ezekhez képest kell a becslés eredményét, értékét megítélnünk. Sokszor egy-egy helytelen gyakorlat szerinti ( vagy: így szoktuk mi azt, vagy: jó lesz az úgy…) részlet kialakítás is vezethet szerkezeti károsodáshoz, rosszabb esetben tönkremenetelhez.
Az istállónk lehet padlásos, vagy padlás nélküli kialakítású - a bonyolultabbaktól eltekintve-. Sok minden az ellen szól, hogy ne csináljunk padlást. Azt általában termény-széna tárolásra használnánk. Elhatározásunkkor gondoljunk a tűzveszélyre, annak következményeire ( csak abból az egyből nem szabad kiindulni a mérlegelésnél, hogy nálam nem lesz tűz..!!! ez veszedelmes balgaság lenne !! ). 
Ha padláson tartjuk a szénát, akkor figyelemmel kell lennünk arra is, hogy az hihetetlenül sok port tartalmaz, a födémünkön az semmiképpen se jusson át, ledobása ugyanez okból ne az istálló terébe történjen. (Egyébként sem butaság meglocsolni a beadandó szénát…)
Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a préselt széna nem is kis súllyal terheli a födémünket. Eleve ún. raktár-teherre kell azt méretezni, (alapérték 500 kp/m2) maga a bálás széna 180-200 kg köbméterenként, és még az sem mindegy, hova púpozzuk fel.
Az istálló kiszellőző levegőjének szabadba juttatását tulajdonképpen kétféle módon oldhatjuk meg közvetve, vagy közvetlenül.
A közvetett megoldás az, ha a padlástér felé szellőztetünk, és a padlástér bőségesen szellőzik a szabadba, például tetőablakokon, nyílásokon át. Közvetlenül úgy, hogy amolyan hőszigetelt szellőzőkürtőket (bőséges keresztmetszettel) alakítunk ki megfelelő sűrűséggel, lehetőleg alsó részén zsalus szabályozhatósággal, és ez közvetlenül a tető fölé a szabadba szellőzik.
Ezeknek a szelelőknek a kialakítására is számos rafinált és néha ötletes megoldás született.
Pl. cső a csőben rendszerek, ilyen-olyan lejjebb-feljebb kezdődő részekből állnak, egyikből a külső friss lég származik, a másik rész az elhasznált melegebb levegőt vezeti ki. Ezeknek a hatékonyságában nemigen hiszek. Viszont a fent említett egyszerű kürtő télen biztosan működik, nyáron a bő kereszmetszet, és a nyomásviszonyok miatt kevésé (akkor még az áramlás megfordulása is lehetséges). A nyári meleg távoltarására a tető rétegkialakítása használható ki.

Tudvalevő, hogy a tető héjazatának felszine nagyon fel tud melegedi 70-80OC ra is, színtől függően, és ez a felület sugározná az istálló belseje felé a meleget ( gyakori és ismert tetőtéri lakás probléma). Ha van padlásterünk, az enyhít a dolgon, maga a felmelegedett padlástér már csak 40-50OC –os, ha nincs jól kiszellőztetve. Ha nincs padlásunk, a tetőnk mindjárt az istálló „plafonja”, akkor is van megoldás. Nevezetesen ún. kéthéjú hidegtetőt kell készítenünk. ( végső soron a palásteres tető is kéthéjú hidegtető) Ennek a szerkezetnek a lényege, hogy a héjazat és a belső burkolat közötti egybefüggő légrésen keresztül bőségesen hagyjuk a a tető ezen két rétege közé a tető alsó részén bejutó levegőt a gerinc irányába kiszellőzni.
Miután a héjazat alatti levegő útja során alaposan felmelegszik , nagyon fel is gyorsul, így aztán bízvást még arra is számíthatunk, hogy a belső burkolatunkon lévő, vagy vágott kisebb réseken át a belső levegőt szinte magával szippantja, a belső tér szelőzését intenzívebbé tévőn. 
Alapvető fontosságú, hogy a szellőző levegő a rétegek közé be tudjon jutni ( pl. az eresz közelében,  -kisebb, nagyobb berepülópilóták ellen védőhálóval lehet védekezni-), és  a gerinc felé akadálytalanul ki tudjon szaladni (szellőzőcserepek, egyéb szellőző idomok). 
Ha nagyon akarjuk, a belső burkolatunk fölé mérsékelt cca 2 cm vastag hőszigetelő lemezt is elhelyezhetünk, egy kicsit nyáron is segít, de inkább a téli melegebbség érdekében.
Egy újabb lehetőséget a szellőzőréteg kialakítására a belső oldalán páraáteresztő, külső felén vizet át nem eresztő fóliák megjelenése ad. Belső oldaluk enyhén bolyhozott, ez részben némi lecsapódott párát is megtart, külső fele fémes színű ún. hőtükrös kinézetű (kapható apró-párduc(vagy hiéna) mintás is, némileg más tulajdonságokkal). Lehet, hogy ez a „hőviszaverő” jelleg még egy kicsit segít az áramló levegő felgyorsításában, magam nemigen vagyok erről a tulajdonságáról meggyőződve, de azért nem rossz…ezt a réteget elhelyezhetjük a belső páraáteresztő burkolatunk fölé biztonsági alátétfóliaként is ( vigyázat! …az egyéb, üvegszövet erősítésű -bejutó eső elleni- biztonsági alátét fóliák párazáróak, azokat a héjazat alá, ún. ellenlécezés alá kell kifeszíteni!), vagy önmagában adhatja a belső felületet ( nem igazán szép, ha csak egy kicsit is lógadozik itt-ott) 
Nyári működéskor az ideális az lenne, ha csak tetőnk lenne, ami eső ellen, tűző nap ellen védene, árnyat adna, felső részén intenzíven szellőzne, így viszonylag hűs teret fedne le. Ám vannak falaink, így aztán arra kell törekednünk, hogy minél több, jól áramló külső levegőt biztosítsunk. Eresszük be ajtón, kapun, oldalfalon, zsalukon át, mindezeket egyenletes elosztásban alulfelől, aztán ki a tetőn át a szabadba, magasba  Azt lehet állítani, hogyha minél több felől, és nem huzatszerűen, hanem amolyan lengedezően jár a lég, akkor az jó embernek, állatnak… de hát ez olyan magától értetődő…
Írta:

Kovács Miklós
okl. építészmérnök